Stoke Mandeville-ben a verseny (összeerőlködtem egy bronzot) utáni szerdán a mobilom ébresztőhangja helyett folyamatos sms-jelzésekre ébredtem. Elképesztő mennyiségű “jóváírás a számlaszámán” kezdetű üzenetet kaptam, ismeretlen feladónevekkel. Csak akkor esett le, hogy mi történt, amikor nethez jutottam pár órával később.
Ezt az oldalt azért hoztam létre, hogy interaktívabb legyek szponzorkeresésben egy kinyomtatott A4-es papírlapnál. Elküldtem pár barátomnak a linket, hátha ismernek látens támogatót, aki a segítségemre lehet, de arra legelvetemültebb álmomban sem gondoltam, hogy ennyire túlnő rajtam a dolog és TI fogtok kiküldeni Sydney-be, ennyien, így. (Azt nem hangsúlyoztam eddig eléggé, de visszajövök, nyilván :)
Szóval szerda óta felváltva vigyorgok, nézem elhűlten az sms-eket, paypal értesítőket, időnként csak meredek magam elé és próbálom valahová eltenni ezt az érzést, hogy mi a szöszt jelenthetek valakinek, akivel akár még életemben nem találkoztam és aki képes volt értem, a hobbimért, mániámért, a lelkesedésemért bármennyi pénzt kiadni. Nem kizárólag a pénzről van szó, hanem a virtuális vállonveregetésekről, támogatásról, “rámgondolásról”. Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, elmondani nem tudom, mennyire. Köszönöm.
